2010. 10. 05.

cicc.

Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, és körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy Ő az, akit életed végéig csókolnod kell , és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát.Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól , hogy valaki talán elveheti tőled.

Kellene az életembe egy ember, legalább egyetlen ember , akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba : ez vagyok , minden jóval , rosszal , nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az , akit valóban szeretek.

Ha elveszítettél már valakit, tudod , hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy " nincs ". Amikor a sors letépi rólunk azt , akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányában döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag . És jönnek az emlékek : a közönyös hétköznapok , a szürke reggelek , a fáradt fölkelések a rossz kedvű morgások ,veszekedések , összezördülések , a kellemetlen esték , amikor nem történt semmi ,csak ültetek egymás mellett , üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve a villámfényben látod meg a múltadat , s azt kiáltod : - Milyen hülye voltam ! Nem láttam , milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok : hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne , akár csak egyetlen percre is ! Másképp szólnék hozzá ? Másképp látnám , másképp ölelném .. És elmondanám neki azt , hogy Mit is ? .. Amit nem lehet elmondani.


Miért akkor fogynak el a szavak , amikor a leginkább kellenének , Miért akkor tűnsz el egyből , amikor igazán szeretnélek?


Néha megtörténik , hogy váratlan dolgok csöppenek az életünkbe, majd egy idő múlva ráeszmélünk , hogy már nem tudunk élni nélkülük. Számomra TE is ilyen vagy. ( L )


Valamikor én is álmodoztam egy palotáról.. Azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. Aztán beköltözünk egy alíg kétszobás lakásba, ahol nincsenek inasok , se takarítók vagy szakácsnő, de ez a hely mégis a szívünk minden vágyát kielégíti. Talán azért, mert ott él a királyfink..( :


"Volt sok vallomás,
és volt sok félreértett érintés,

mit többnek hittem ...
Volt, hogy úgy éreztem már,
hogy ennél több nem jár.

De hol van a szív,
mely tűzben égett?
Hol van a gyermek már?
S mondd hol van a cél,
mit el kell érnem majd? "


"Ha szereted , hagyd elmenni... mondta egy puhapöcs , a többi meg idézi. Ha szereted , igenis küzdj érte..! "

2010.03.06. ( L )

és hoolnap lenne 7 hónapja.:'( ( LLLLL )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése