Egy okos csaj meghallgat, de nem hisz el semmit; csókol, de nem esik szerelembe; és elhagy, mielőtt őt hagyják el. De jó, hogy egy okos csaj sincs..

~Ha az emlékek fakulni kezdenek, a naplómba írt mondatok lesznek azok, amik mindig emlékeztetni fognak arra,hogy milyen jó is volt veled.
~A legnagyobb távolság a Földön nem észak és dél között van, hanem közted és köztem, mikor melletted ülök, te pedig észre sem veszel..

~Szüntelen gyűlnek a könnyeim,
Folyton rád gondolok.
Nem tudom többé elhallgatni,
Azt, hogy belül fáj még nagyon.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés, mi felkavar..

~Fáj az emlék mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak, és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni..:/

pontpontpont.

Mint a hurrikán, úgy csöppentél az életembe. Végigsöpörtél mindenem felforgattad álmaim és lecsendesedve továbbálltál. A károdat próbálom helyrehozni, de ahogy számba veszem őket, rájövök szép lassan, milyen nagy is a baj..

A szívemet kitépted - vagy magam tettem? Már nem is tudom.

Az álmaim felforgattad.

A reményt széjjeltépted.

A boldogságot elfújtad.

Üresség maradt egy tépázott testben. És nincs aki helyre hozhatná e kárt. Talán Te magad sem tudnád már..

A nyugodt nyári nap-életembe a közeledő szeled enyhülést hozott. Jól esett, hogy jössz. Aztán egyre és egyre közelebb értél.És a békesség és a nyugalom perceit megrövidítve tombolni kezdett erőd. És minden eltűnt. Amit felépítettem, apró darabokban, használhatatlanul fekszik lábaim előtt. És könnyes a szemem. Csak a bánat maradt. Csak a fájdalmam építetted. Minden más a múlté már. És hogy eltűntél, szellő nélküli, hűvös a nap. És bár kiragyog az ég, csak jobban látom a fényben, mi ment itt végbe nem rég. Egyesével kell a darabokat összegyűjtenem és felépíteni ismét saját magam.
Már csak szellő vagy más vidéken és én nem bánom, hogy valaha itt is az voltál. Csak nehéz még kicsit. Még erőt kell gyűjtenem, hogy a romokon újból építkezzem. Még erősebb a bánat, a károk túlságosan nagyok. De tudom, hogy így nem maradhatok. Célom volt és lesz is. Volt, hogy azért éltem , hogy boldognak lássalak és segítselek. Már csak magamon akarok segíteni és boldogulni az életben.
Fel akarom építeni magam. De erősebbé építem majd. Több hurrikán nem dönti le. Hideg acélból fogok építkezni, amit betonalapba fektetek. És ha jön egy új hurrikán, vagy a tied térne vissza, csak megtépázza a falakat, de nem lesz képes ledönteni. Többé nem engedem.
S a szívem is, mintha a helyén lenne.. Jéggé fagyva. S ezt nem olvassza fel senki sem. Mert a Te hideged hűti belülről minduntalan.Még hagyom, hogy ne engedd az olvadást, de már nem tudod tovább fagyasztani. Ha még hidegebbé válik, azt már én okozom saját magamnak.

És a zárt ajtók mögött, magam hidegében, felhúzott falaim biztonságában várom, hogy szellő érkezzen.

Kár, hogy az a szellő már nem TE leszel..

te tudod hogy mivan velem? - nem.
én tudom hogy mivan veled? - igen.
és miért? - mert én törödök vele, odafigyelek rád..
én tudom hogy mit élsz át , hogy mit szeretnél, mi bánt és a többi.: )
de te a fele életem nem tudod és tudod miért nem? mert nem érdekel téged. nem veszed észre hogy amíg én megkérdezem hogy: hogy vagy? mivan veled? jól érzed magad? és a többi .. addig te nagyívből szarsz arra hogy nekem mi bajom lehet, hogy miért nem mosolygok annyit, hogy miért vagyok bunkó és a többi.
csak egyszer kérdeznéd meg hogy mi a bajom? vagy hogy hogyhogy? mi történt veled? :)
de úgy isten igazán. nem úgy hogy jó megkérdezem hogy örüljél. és máris megértenéd.: )




hiányzol.. minden pillanat.. :( kell az ölelésed,a mosolyod,a poénjaid,a szereteted.. hiányzol.:( már több mint 8 hónapja.:'( (L)

"A barátaid a szíved egy része, ha kitépnék őket, holtan esnél össze."

"A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert,mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng,mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik.":(

Hiányzik az ölelésed, a csókod, az ahogy a szemembe néztél.. mikor azt mondtad szeretsz és hogy soha nem hagysz magamra..

mikor a legnehezebb volt mellettem voltál.. most kegyetleen és ez azért van mert Te sehol se vagy..

De te már annyira más vagy.. ha rád nézek nem érzek semmit.. csak csalódotságot , hogy hogy tudtál ennyire megváltozni.. mikor a szemedbe nézek már nem látom azt amit régen.. már nem akarom hogy megölelj , hogy megcsókolj.. inkább csak kerülj el. Nem akarok semmit..SEMMIT érezni irántad.. egyszerűen el akarlak magamtól dobni ahogy azt Te tetted régesrég..

362nap. ://

Vivienn.

"Csak szeretnék egy olyan embert, aki majd fél elveszíteni.."


"Nem azért nem kereslek mert nem hiányzol, hanem azért , mert azt várom , hogy te keress.. "

"..mikor ezt olvasom: Bejövő(1), mindig arra gondolok, hogy hátha Ő írt.."

*.*

Vétek minden szó,el nem mondható.

Csókod izgató, ajkad csábító.

Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen. A szenvedély éppen úgy értelme életünknek, mint az értelem, a mértéktartás és a megfontolt védekezés. Csak az lehet teljes és a természet rendjéhez okos engedelmességgel simuló ember, aki természetének megfelelő mértékkel és őszinteséggel tudja átadni magát teste és jelleme szenvedélyeinek. De nem lesz állat, mert ismeri a határokat, ahol foggal és körömmel meg kell kapaszkodnia a szélviharban,mely reátört, az értelem korlátaiba. Ne tagadd a testet, de bánj vele méltányosan és fölényesen, mint az idomító a fenevaddal. Ne tagadd a becsvágyat, de jelöld ki határait. Ne tagadd az érzékeket, de úgy járj és kelj érzékeid lázadása közepette, mint a kapitány a viharba jutott hajó lázongó matrózai között: szigorral, megértéssel, kérlelhetetlenül és hősiesen. Mást nem tehetsz. Ez a legtöbb, amit ember megtehet.