pontpontpont.

Mint a hurrikán, úgy csöppentél az életembe. Végigsöpörtél mindenem felforgattad álmaim és lecsendesedve továbbálltál. A károdat próbálom helyrehozni, de ahogy számba veszem őket, rájövök szép lassan, milyen nagy is a baj..

A szívemet kitépted - vagy magam tettem? Már nem is tudom.

Az álmaim felforgattad.

A reményt széjjeltépted.

A boldogságot elfújtad.

Üresség maradt egy tépázott testben. És nincs aki helyre hozhatná e kárt. Talán Te magad sem tudnád már..

A nyugodt nyári nap-életembe a közeledő szeled enyhülést hozott. Jól esett, hogy jössz. Aztán egyre és egyre közelebb értél.És a békesség és a nyugalom perceit megrövidítve tombolni kezdett erőd. És minden eltűnt. Amit felépítettem, apró darabokban, használhatatlanul fekszik lábaim előtt. És könnyes a szemem. Csak a bánat maradt. Csak a fájdalmam építetted. Minden más a múlté már. És hogy eltűntél, szellő nélküli, hűvös a nap. És bár kiragyog az ég, csak jobban látom a fényben, mi ment itt végbe nem rég. Egyesével kell a darabokat összegyűjtenem és felépíteni ismét saját magam.
Már csak szellő vagy más vidéken és én nem bánom, hogy valaha itt is az voltál. Csak nehéz még kicsit. Még erőt kell gyűjtenem, hogy a romokon újból építkezzem. Még erősebb a bánat, a károk túlságosan nagyok. De tudom, hogy így nem maradhatok. Célom volt és lesz is. Volt, hogy azért éltem , hogy boldognak lássalak és segítselek. Már csak magamon akarok segíteni és boldogulni az életben.
Fel akarom építeni magam. De erősebbé építem majd. Több hurrikán nem dönti le. Hideg acélból fogok építkezni, amit betonalapba fektetek. És ha jön egy új hurrikán, vagy a tied térne vissza, csak megtépázza a falakat, de nem lesz képes ledönteni. Többé nem engedem.
S a szívem is, mintha a helyén lenne.. Jéggé fagyva. S ezt nem olvassza fel senki sem. Mert a Te hideged hűti belülről minduntalan.Még hagyom, hogy ne engedd az olvadást, de már nem tudod tovább fagyasztani. Ha még hidegebbé válik, azt már én okozom saját magamnak.

És a zárt ajtók mögött, magam hidegében, felhúzott falaim biztonságában várom, hogy szellő érkezzen.

Kár, hogy az a szellő már nem TE leszel..