Mi az, ami nem Ő-t juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben minden fában az Ő arcáta látom, Ő-t rejti az éjszaka, Ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom és mind gúnyosan Ő-rá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem Ő-t.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság,oktalanság,pazarlás,kacagás és sírás.
Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad.
Sirok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán, kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
Képed keresem, ha ágyban fekszem, kedvesem, nyitott szemem sír nedvesen és fájva.
A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.
Most , bár szerelmünk már-már alig él, s ravatalánál zokog a hűség és utolsót lüktet a szenvedély s a tisztulás lefogja a szemét, most még, noha mindnyájan elsiratták feltudnád támasztani, ha akarnád.
Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani : sokat szenvedtem, sokat csalódtam - de szerettem.
bármi is lesz szeretlek.:( most és mindörökre. ( L ) :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése